SZINOPSZIS

A könyv címe: 

SZABADKA, SZEGED ÉS TEMESVÁR 1918 – 1914 KÖZÖTTI ÉPÍTÉSZETI
FEJLŐDÉSE – REGIONÁLIS IDENTITÁS A MODERNIZMUS HATÓKÖRÉBEN

(A kutatómunkát a Central European University Prague College - Research Support Scheme támogatta. Az RSS szakkollégiuma a kutatómunka eredményeit „KITŰNŐ” jelzővel értékelte.)


Társszerzők:

1. Demeter (Dömötör) Gábor, műépítész - a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa, Szeged két világháború közötti építészetét dolgozta fel. A kutatás és publikálás koordinátora.
2. Prčić Vujnović Gordana, műépítész, magiszter - a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa, Szabadka két világháború közötti építészetét dolgozta fel.
3. Anca Bratuleanu, műépítész, PhD., a bukaresti „Ion Mincu” műszaki egyetem tanára, Temesvár két világháború közötti építészetét dolgozta fel.
4. Ana Maria Biro, bukaresti gépészmérnök, Drd., a modern építészet építőanyagainak konzervációs technológiáival foglalkozik.

Helyszín: 
Szabadka, Szeged, Temesvár.

A téma: 
A 2001 – 2002. évek folyamán, a fent felsorolt nemzetközi összetételű kutatócsoport egy országhatárokon átívelő regionális jelentőségű kutatómunkát folytatott Szabadka, Szeged és Temevár területén, a két világháború között létrejött építészet felismerése, inventarizaciója, értékelése, és megóvására tett javaslatok céljából. Ez a kutatómunka egy építészettörténeti, és városfejlődési összehasonlító tanulmányt eredményezett a régióra kivetítve, kitérve az akkoriban újdonságnak számító épületszerkezetek, építőanyagok konzervációs technológiáira (vasszerkezetek, vasbeton, műkő, TERRANOVA, stb.).

Ez, az immár 2008-ban megjelent könyv hátterének szolgáló kutatóprogram az Európai Tanács R (91)-es jelölésű javaslatán alapul, amely a XX. századi építészeti emlékek védelmét szorgalmazza. Ezt az okiratot a Miniszteri Tanács 1991 Szeptember 9.- én fogadta el. Sematikusan felvázolva az alapelveket, amellett, hogy a XX. századi építészeti hagyaték értékeit és védelmének megkerülhetetlen szükségét hangoztatja, kitér:

• a kutatás, megértés és tudatosítás fejlesztésének és népszerűsítésének hangsúlyozására;
• a teljes épületállomány szisztematikus nyilvántartásának, listázásának, regisztrálásának, kutatásának, értékelésének és publikálásának szükségére;
• az értékelés és kiválasztás kritériumainak felállítására és elemzésére;
• az épületek újrahasznosításának és felújításának problematikájára;
• az időjárás és elöregedés által veszélyeztetett épületanyagok védelmére, konzervátori kezelésére;
• a szakemberek, e külön szakterületre történő képzésére és azok együttműködésének fontosságára;
• A helyi hatalmi, önkormányzati, vagy műemlékvédelmi szervek, hatóságok figyelmének a problematikára való felhívására és ráirányítására, stb.

A dokumentum zárószava felszólítja az Európai Közösség tagállamainak és a csatlakozni vágyó országok szakhatóságainak figyelmét arra, hogy az említett periódus építészeti emlékeinek kutatásával és védelmével kapcsolatos tevékenységeket teljes erővel támogatniuk tanácsos és szükséges.

Szerencsére, Magyarországon számos építészettörténettel foglalkozó szakember, sőt sok helyen a műemlékvédelmi szakhatóságok is belátták a téma aktualitását, és már évek óta igyekeznek szakszerűen foglalkozni vele elméletben és gyakorlatban egyaránt. Sajnos mindkét terület hagy még maga után néhány követelményt, ami nem csoda egy ilyen érzékenyen és átfogóan kezelendő épületállománynál, ha a városrendezés területének gondjait fel sem említjük. Ez a veszélyeztetettség fokozódott az átalakuló félben lévő társadalmak esetében, ahol a „vad tőkeáramlás” még nem került megfelelő társadalmi ellenőrzés alá.

A három modellként kiválasztott város: Szeged, Szabadka és Temesvár, ugyanazon földrajzi tájegységhez, a Duna – Körös – Maros – Tisza Euró-régióhoz tarozik. Mindhárom a Tisza vízgyűjtő területén fekvő, Pannon-alföldi város, melyek az I. Világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia részei voltak, vegyes vallású és többnemzetű lakósággal, aránylag hasonló, a Monarchia által befolyásolt politikai, gazdasági és kulturális háttérfejlődéssel. A világháború befejeztével, a trianoni szerződés által többek közt ezek a területek is elszakadtak az anyaországtól, majd különböző országok területéhez csatolódtak, aminek az lett a következménye, hogy a közös kulturális identitásban is szakadás történt, és mindegyik város a maga módján élt, fejlődött tovább az új hatások által befolyásolva, napjainkig. A régió továbbra is többnemzetű maradt, csak a lakosság nemzeti összetételének arányaiban állt be változás.

Az új feltételek és a nagyvilág irányából fújdogáló új szelek (a nemzetközi modernizmus, expresszionizmus, stb. irányzatai) új szellemet, új formákat szültek az építészet és városrendezés terén, melyekre azonban még sokáig hatással volt a múltból átörökölt hagyaték. A fejlődő új eszméknek meg kellett küzdenie a múlt építészeti hagyományaival minden téren, és két világháború közti időszak ellentmondásokkal és változásokkal teli időszaka rányomta bélyegét az építkezések mennyiségére és minőségére is.

Kutatási módszerek: 
A könyv hátterében álló kutatómunkát műemlékvédelemi és építészettörténeti kutatási módszerekkel végeztük, melyek magukba foglalták a helyszíni szemlézést, levéltári, tervtári, könyvtári, múzeumi adatgyűjtést és az állandó kapcsolattartást a helyi közigazgatási, műemlékvédelmi és városrendezési hatóságokkal, annak reményében, hogy közvetlen befolyást tudunk így gyakorolni az általunk kiemelt, legértékesebbnek tartott épületek, épületegyüttesek és városrendezési egységek további sorsára, védelmére.

Kutatási eredmények: 
A kutatómunka eredményeképpen előadásokkal, publikációkkal és a médiákban való részvétellel kívánunk kihatni a szakma képviselőire és a közvéleményre, hogy felhívjuk a figyelmet e kissé igazságtalanul mellőzött, felületesen kezelt építészeti periódus hagyatékának értékeire, esztétikájára és sérülékenységére. Bíró Anna Maria segítségével, aki a XX századi építészet műszaki védelmének szakértője, megkíséreltünk konkrét ajánlatokat, tanácsokat adni olyan eseteknél, ahol statikai állagromlás jelentkezik vasbeton szerkezeteknél, vagy az időjárás és anyagelöregedés vezetett az állag romlásához. Célunk volt, hogy hozzájáruljunk a XX. századi műemlékek elméleti és gyakorlati védelmének praxisához a kutatandó területen a térség valós szükségleteit és aktualitását figyelembe véve. A kutatás eredményének teljes anyaga alapul szolgálhat további építészettörténeti kutatómunkákhoz, melyek segíthetik a regionális fejlődés irányát az építészet és városrendezés területén. Összehasonlító tanulmányunk (mely tudtunkkal eddig egyedülálló próbálkozás, és amelyet könyv formájában összegeztünk és publikáltunk) eredményei lényegi kérdésekre is rámutattak, amelyek gazdagítják a régió építészettörténetét.

A 487 oldalas könyv, magyar és szerb nyelven jelent meg, angol és román összefoglalóval, nagyszámú színes és fekete-fehér illusztrációval. A könyv kiadója a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet. A fotók nagy részét Vukelić Željko, az Intézet fényképésze készítette. A nyomdai előkészítést és a könyv nyomtatását a szabadkai PRINTEX nyomdaipari vállalat végezte.